Csodálatos projektben vagy – a regényed napról-napra jobban beszippant, a kezed alól szikrázva pattannak elő a sorok, a szereplőiddel mind izgalmasabb kalandokba keveredsz.
Ám veled is előfordul, hogy ujjaidat a billentyűzet felett tartva rostokolsz, mert a regényírás, és az írói önmagad képviselete nem mindig könnyű. Mélyen átérzem ezt a nehézséget, és tudom azt is, mire van szükséged: egy támogató közösség megtartó erejére és a saját megoldásaidra!
Létrehoztam egy különleges alkotóteret, ahol már egy regényíró workshop segítségével is visszanyerheted a kíváncsiságodat és a lendületedet!
Ismerem a hipnotizáló erejű írói kényszerpihenőidet…
… amikor húsz percen keresztül vesztegelsz a kurzor villogására szegezve a tekintetedet. Hányszor torpantam meg én is írás közben és meredtem a befejezetlen sor végén incselkedő szignálra. Sokszor a legnagyobb akciójelenetekben vesztettem el a kapcsolatot a regényszereplőimmel. Megírtam egy félrehangolt mondatot, de visszatöröltem az első szóig. Aztán azt is töröltem. Feszülten és figyelmetlenül belegörgettem a Facebookomba, majd visszakattintottam a befejezetlen sorhoz – semmi ihlet – hát jött megint a görgetés, ám végig a kurzor villogását láttam: az szinte beleégett a retinámba. Az idő véges – lehangoltan vettem észre, mennyire késő van. Holnap munka, ágyba kell bújni. Még ezt a kevéske szabadidőt sem tudtam termékennyé varázsolni. Pfff…
És nem csak a regényünk írása alatt köszönt ránk az írói válság! Régóta vagyok tartalomgyártó, ám a mai napig leblokkol időnként a közösségi média: belegabalyodok a vágy és az elutasítás sajátos szövevényébe – meg is osztanám veletek az új, izgalmas tartalmamat, de egyszerre félek is a megosztástól. Mi van, ha nem tetszik majd Nektek? Vagy ha később megbánom, hogy ennyi mindent megmutattam magamból? Mi lesz, ha kiderül, hogy az égvilágon semmi értelme az erőfeszítéseimnek?
Tudom, hogy ez a Te valóságod is, Regényíró Társam. Egyetlen hajszál választ el attól, hogy lépést tegyél az online jelenléted erősítése felé. Előbb-utóbb szüksége lesz a regényednek a szélesebb nyilvánosságra. Képtelenség, hogy meg se próbáld… a regényedet látniuk kell! Annyi munkát tettél bele, annyi nagyszerű karaktert alkottál meg, olyan magával ragadóak a kalandok, amiket papírra vetettél! Nem magadnak írtad. Tudod Te is, hogy közönségre van szükséged.
A kérdés már csak az, hogy megtalálod-e a felfedezés rád szabott tempóját. A regényíró workshop erre kiváló terep!
Amikor elkezdtem építeni a közösségi felületeimet, hogy többekhez eljussak, nem találtam olyan szakembert, akinek hinni tudtam volna – az egyik váltig állította, hogy hetente négy-öt tartalmat ki kell tennem, a másik harsogó, vásári mondatokat akart rám aggatni. Akkor jöttem rá, mennyire fontos, hogy az embert hagyják a saját ütemében a saját megoldásait megtalálni.
Hagyom, hogy körbejárd az elakadásod völgyét; szükséged van a kreatív utad ezen állomására is! Épp csak ott leszek Veled én, és egy hozzád hasonló regényírókból álló támogató kis közösség. Kéz a kézben kerekedünk fel a műhelyem játékos kreatív terének biztonságában, és azon fogod kapni magad, hogy újra lendületben vagy, hogy megtaláltad a rejtett tartalékaidat, hogy visszajutottál a kreatív központodba.
Hiszem, hogyha értő kíséretet kapsz az írói mélyrepüléseidben, Te magad fogod kényelmesen magadra szabni a kihívásaidat.
Rövid alkotói estekre invitállak. A regényíró workshop alkalmaimon közösen, de önálló megoldásokkal dolgozunk egy írói témán, élményeket osztunk meg, inspirálódunk, megmutatjuk egymásnak a regényszereplőinket és az est végén mindenki kezét elengedem: feltöltődtél és tovább tudsz repülni önállóan!
